Juhász Gyula: Március idusára
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet…
Ezeket az emlékeket idézték fel a 7. b osztály tanulói az Ifjúsági Ház színpadán. Lelkesen játszották a szerepeket, énekeltek, toborzót jártak, bátran hirdették, hogy 1848. március 15-e történései a magyar történelem egyik legjelesebb eseményei. Az egész ország emlékezik, ünnepel minden évben ezen a napon. Piros betűs nemzeti ünnepünkké vált az évszázadok során, példává, mert erőt és biztatást adhat bármilyen korban azoknak, akik egy új, fejlettebb világ létrehozásáért küzdenek.
Hiába is próbálták külső hatalmak bemocskolni eredményeinket, hiába bukott el a szabadságharc, hiába volt október hatodika. Az országot nem lehetett megfélemlíteni. A csatákban hősi halált haltak és a vértanúk neve példaként lebeg minden honszerető magyar előtt, történelmünk egyik dicső állomásaként. Ma is fejet hajtunk őseink előtt.
A műsort Fehérváriné Berta Edit osztályfőnök támogatásával és szervezésével Bakos Menyhértné Erika néni állította össze és tanította be.
