|
A negyedik osztályos tanulóinkhoz a tavaszi szünet előtti napokban a következő levél érkezett.
„Emlékeztek még Kalapgyűjtögető Varázsmanóra? Tudjátok, valahol a pincében lakik, ha itthon van.
A vendégkönyvből - amit aláírtatok a térképkereséskor elmúlt tanév végén -, értesült arról, hogy érdekesnek találtátok, és tetszett nektek a sok, régi használati tárgya. Biztosan emlékeztek a mozsarára, vasalójára, petróleumlámpájára. Gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy készít számotokra egy meglepetést, és egy kisebbfajta kiállítást rendez be a folyosóján, hogy pár régen használt, már lassan feledésbe merült eszközzel, használati tárggyal megismertessen benneteket. Igazán kedves és figyelmes, biztosan jól esett neki, hogy elmúlt alkalommal segítettetek a térképkeresésben, valószínűleg ezért is készítette nektek ezt a meglepetést. No meg, ígértétek a vendégkönyvben, hogy szívesen meglátogatjátok bármikor. Április 11-én vár benneteket a pincében!”
És valóban egy kis időutazáson vettek részt a negyedik osztályos tanulóink, visszautaztak közel száz évet az időben. Izgatottan, érdeklődve barangoltak a manó kiállítássá alakított pincerendszerében.Azonban úgy látszik manóbarátunk ismételten feledékeny volt, és ez alkalommal is a gyerekek segítségére szorult épp úgy, mint tavaly. Ugyanis a kiállítás végén az egyik tárgyat valahova elkeverte.
Természetesen ismételten segítettek, némi izgalmas-mozgalmas játékos feladat és lakatnyitogatás után teljes lett a kiállítás, az ajándék is előkerült.
Hogy honnan? Azt csak az tudhatja, aki lent járt a pincében. Egyébként annyit elárulhatunk, hogy egy varázslatos helyről… Bajcsevné Szebegyinszki Enikő
|
