Sokan vártuk már május 21-ét, mivel ezen a napon mi, nyolcadikosok ellátogattunk a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Élettani laborjába, ahol idegrendszerünk működésével ismerkedhettünk meg. Az ország legmodernebb eszközein próbálhattuk ki hármas-négyes csoportokban, hogy milyen gyorsan halad a jel az idegrendszerünkben. Először Dr. Miklós Zsuzsanna nénivel átismételtük és felelevenítettük az idegrendszer felépítésével kapcsolatban korábban megtanult ismereteinket. Ezután az ő irányításával nekifogtunk a kísérletnek. Először is egy számítógépen elindítottunk egy programot, amely 2db segédgéppel volt összeköttetésben. Ez a program mérte az időt. A következő lépésben elektródákat helyeztünk fel a kézfejünkre. Miután ezzel megvoltunk, egy speciális jelátadó készüléket tettünk a könyökünkhöz. Egy gomb lenyomásával 30 voltnyi áramot vezetett a kezünkbe, ez a mennyiség érezhetetlen. Ha mindent rendben készítettünk elő, akkor kevesebb mint 1 másodperc alatt a kézfejünk megrándult. A számítógépen egy grafikon elemzése után megkaptuk az adatokat. Két adatot láttunk. Az első, mikor adtuk le az elektromos jelet, a második pedig az izom összehúzódásának ideje volt. E két szám különbségét a kísérleti jegyzőkönyvbe be is írtuk. Tudva, hogy társunk keze hány centiméter hosszú volt, ki tudtuk számolni a jel sebességét. A jel hihetetlenül gyorsan, 176 km/h-val vagy 49 m/s-mal terjedt, ez az ideg ingerületvezetési sebessége. Szükség is van erre a gyorsaságra, hiszen rögtön kell reagálnunk egy esetleges vészhelyzet esetén.
Kevés nyolcadikosnak adatik meg az a lehetőség, hogy a világ egyik legnevesebb orvostudományi egyetemén kísérletezhessen.
Köszönjük Dr. Miklós Zsuzsanna néninek, Timi néninek és Julika néninek, hogy megszervezték számunkra ezt a programot, ezzel is színesebbé téve számunkra a biológia tantárgyat.

Winecker János 8.a osztályos tanuló