Hagyományaink szerint ebben az évben is megrendeztük az anyanyelvi napot. Április 11-én, a költészet napján olyan programokat szerveztünk a felső tagozatosok számára, amelyek alkalmasak arra, hogy méltóképpen megemlékezzünk e jeles ünnepről. Ebben az évben azt tűztük ki célul, hogy minden osztály részt vehessen egy olyan programon, amely számára érdekes és tanulságos lehet.

  Az ötödik és hatodik évfolyamos tanulók a Hagyományok Házába látogattak el. A program: „Találkozás a néphagyománnyal”.

  A Hagyományok Háza a(z) (egyébként világhírű) Magyar Állami Népi Együttes állandó székhelye is. Mesemondónk: Agócs Gergely volt, akiről tudjuk, hogy híres néprajzkutató.

  A Magyar Állami Népi Együttes bemutatója a tőlük megszokott, rendkívül igényes módon zajlott, interaktív módon, a vállalkozó gyerekek a színpadon együtt táncolhattak a táncosokkal.

  Ezt követően kézműves foglalkozások voltak, amelyeknek során a fiúk megismerkedtek a népi hangszerek készítésével, megtudtuk, mi is az a „recefice”. Ez (sok más jelentése mellett) egy egyszerű kis hangszer(eddig csak annyit tudtunk a régi dalból,hogy „recefice bumm bumm bumm”.
A lányok rongybabát készítettek, mások pedig a táncházi foglalkozáson vettek részt.

  A hetedikesek a Petőfi Irodalmi Múzeumban tettek látogatást, ahol megtekintették a „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” című Petőfi –tárlatot. A kiállítás szervezői arra is ügyeltek, hogy a múlt és jelen valahogyan együtt legyen: például egy régi iskolapadba volt beépítve egy laptop, amelyen a költő életét lehetett olvasni. A kézműves foglalkozáson mindenki ex-librist készített, ami már nálunk „hagyomány”. Lassan már mindenki ismeri, és a nagyok a kisebbek számára könyvjelzőket készítenek „ex-libris” díszítéssel. Ez egy saját „logo”, amelyet be lehet ragasztani/nyomtatni a saját könyvünkbe.

  A nyolcadikosok a Bajor Gizi Színészmúzeumban voltak. Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy unalmas hely, ahol csak régi legyezők és ruhák vannak, az nagyon téved! Persze, ilyenek is vannak, de ezen kívül sok érdekesség és egy 9 állomásból álló „akadályverseny” is várta a látogatókat. Többek között régi filmekből láttak részleteket, majd kérdésekre kellett válaszolni. (A vetített filmrészlet sokunk kedvence, a „Liliomfi”, amelyben nagy színészeink szerepeltek. Akik ismerjük, tudjuk, hogy nem lehet nem szeretni, Nagyon tetszett a gyerekeknek is!) Jó, hogy megismerték régi nagy színészeinket. Ezen kívül volt versírás, helyzetgyakorlat, de a legnépszerűbb az volt, hogy be lehetett öltözni régi jelmezekbe. A lányok még a fűzőt is kipróbálhatták. (!!!) Örültek, hogy ma nem kell ilyet viselni.

  Összességében: a gyerekek nagyon elégedettek voltak, többen úgy fogalmaztak, hogy „érdekesebb volt, mint a tanóra”, és hogy szívesen részt vennének újból egy ilyen programon. Ennek mi, szervezők, nagyon örülünk, valamint annak is, hogy mindenütt azt a visszajelzést kaptuk, miszerint a mi iskolánk gyermekei mindenütt fegyelmezetten viselkedtek.