Mindenki nagyon várta már azt a napot, amikor a Mezőgazdasági Múzeumba mentünk a BŰVÖS ERDŐ – BOSZORKÁNYOS KÜLDETÉS interaktív kiállításra. Útközben azt találgattuk, vajon milyen feladványok várnak majd bennünket. A buszmegállótól a Vajdahunyadvárhoz sétálva érdekes volt látni, hogyan alakítják át a Csónakázó-tavat korcsolyapályává. A múzeum előtt érdekes látvány fogadott bennünket: egy aranyba öltözött és festett ember, aki teljes mozdulatlanságba dermedt, szobrot játszott. Amikor valaki pénzt dobott a kalapjába, ő egy mozdulattal köszönte meg, s folytatta mozdulatlanságát. Ez érdekes volt számunkra, mert ilyennel még soha nem találkoztunk.
Bent az épületben a kiállításhoz kapcsolódó feladatlapokat kaptunk: ez szöveges játékfüzet volt, mellyel lépésről lépésre kerülhettünk egyre közelebb a célhoz, a rengeteg felfedeznivalóhoz. Mindenki érdeklődve nézte, vajon milyen rejtvényekkel kell megbirkóznunk. Összesen húsz kérdésre várták a jó megoldást a szervezők. A játékhoz két csapatra oszlottunk: fiúkra és lányokra.
A látványos kiállításba lépve egy képzeletbeli, elvarázsolt erdőbe érkeztünk, ahol bátorságunkat és ügyességünket próbára téve izgalmas kaland részesei lehettünk. A kiállítás és játék során kideríthettük, hogy képesek vagyunk-e ellenállni az erdei varázsétkeknek, kifog-e rajtunk egy láthatatlan erdőlakó, vajon beleesünk-e az illatcsapdába, és meg tudjuk-e fejteni a Boszorkányvár végső rejtélyét, mely végleg kiseprűzi a betolakodót az erdőből. Az illúziók és megtévesztések leleplezéséhez jó orra, éles szemre és biztos fülre is szükségünk volt. Minden akadályt sikerrel vettünk. Amikor megoldottunk egy feladatot, be kellett ragasztani egy odaillő matricát a kapott füzetecske megfelelő helyére, majd a párducnyomokat követve lehetett ellenőrizni a megoldást. A feladványok története az volt, hogy egy boszorkány elátkozta az állatokat, vagy ő, maga változott egy állattá. Nekünk meg kellett állítani, és elvenni tőle a varázsfőzeteit és a seprűjét.  Győztünk! A végén a jutalom sem maradt el: kaptunk egy aranyos mókusos füzetet egy kis darab csokival, melyet még ott a helyszínen gyorsan elfogyasztottunk.
Mindenkinek nagyon tetszett a program, és az idén sem bántuk meg, hogy - a tavalyihoz hasonlóan - egy délutánunkat ebben a játékos, varázslatos látványvilágban töltöttük.
Minden kalandvágyó diáktársunknak ajánljuk a múzeum által szervezett ilyen jellegű interaktív kiállítást. Reméljük, tavasszal ismét lesz valami új, hasonló kalandban részünk.

Nagy Szabina 6. b