A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak tiszteletére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát.
Egy Bakos Erika néni által szerkesztett rádiós műsorral emlékeztünk meg e jeles eseményről a 6.b osztály tanulóival.

Többek között szó volt arról, hogy ne csak a szépirodalmat tekintsük a magyar kultúránk részének, hanem a tánc-, zene- és filmművészetet, valamint minden olyan művészeti-, sport- és tudományágat is, amelyben a magyarság kiemelkedő eredményekkel képviselteti magát, és viszi hírünket a nagyvilágba.
Sok érdekességet is megtudtunk a Himnuszunkról, például: hogy Kölcsey műve előtt mi volt a magyarság néphimnusza, vagy mikor adták elő először. Hallottunk anekdotát a Kölcsey-szöveg leváltásáról is, és megtudtuk, hogy a nemzeti versünknek szobra is van Budakeszin.
Elhangzottak neves magyar írók, költők, zenészek és zeneszerzők, tudósok, művészek nevei, munkái. Büszkék lehetünk rájuk! Tudjuk, a magyar kultúra:
„Nem különb és nem több mint más nemzetek kultúrája, de földrajzi és történelmi helyzete által nekünk a legkülönlegesebb: ez a MI MAGYAR KULTÚRÁNK!”
A rádiós megemlékezés után felemelő érzés volt számunkra, amikor az aulában összegyűlve a felső tagozatosokkal közösen elszavaltuk a Himnuszt.
Örülök, hogy én is részese lehettem e jeles esemény megünneplésének.
Mivel az elhangzottak alapján érezzük és tudjuk, hogy kötelességünk megismerni kulturális örökségünket, január 22-e elmúltával nincs még vége a tiszteletadásnak, hiszen nemes versengés következik az osztályok között. Az alsósok a neves naphoz kapcsolódó faliújságokkal, tablókkal készülnek, míg a felsősök totót és név-kép-tevékenység párosító feladatlapokat töltenek ki, s olyan kérdésekre keresik a válaszokat kutatómunkájuk során, amelyek hozzájárulnak hírességeink és magyar kultúránk még mélyebb megismeréséhez.

Mihály Péter 6. b osztályos tanuló