Egy április végi szombat reggel Erika nénivel ismét felkerekedett osztályunk, hogy a Szabó Ervin Könyvárba látogassunk. Azért ismét – mert nem is olyan régen -, az év leghidegebb napján már jártunk ott. Utazásunkhoz újra Budapest tömegközlekedését vettük igénybe, aminek a segítségével jártunkban–keltünkben több helyszínen is megfordultunk.    Első úticélunk a Kossuth tér volt, ahol egy kicsit barangoltunk, megnéztük a sok-sok hivatalt, megálltunk a különféle szoborcsoportok előtt, beszélgettünk az ott megformált személyekről, és persze megcsodáltuk a nemrég felújított gyönyörű Országházat, amelyet Steindl Imre tervezett. Erről az épületről egyik osztálytársunk magyarórán egy élvezetes ppt-s bemutatót tartott.
Utunkat ezután egyenesen a könyvtár felé vettük. Itt ígéretes programmal vártak minket. Hogy mi is volt ez? Találkozhattunk Vecsei H(asi). Miklóssal, aki a Vígszínház egyik ifjú színésze. Mint már tudtuk, ő játssza Nemecsek szerepét a Pál utcai fiúk című zenés darabban. És amiket még személyesen megtudtunk róla, mind nagyon érdekes volt. Van külön öltözője, még csak 26 éves, az előadások előtt és közben saját magát sminkeli. Színészházban lakik, amelyet egyik nagy színésznő elődje, Gobbi Hilda alapított. Mesélt az életéről, testvéreiről, arról, hogy kapták beceneveiket (ő Hasi), tanulmányairól – a Színművészeti Egyetemről. Nem is gondoltam, hogy az egyetemi évek alatt a külvilágtól ennyire elzártan élnek a leendő művészeink, hogy csak a színészmesterségre tudjanak koncentrálni. Az is lehet, hogy közülünk páran kedvet kaptak az ilyen jellegű tanulmányokhoz, olyan élménybeszámolókat hallhattunk e számunkra távoli világról.
Beszélgettünk vele magáról a darabról is, amely mindenkit érdekelt közülünk, hiszen éppen ennél az anyagnál tartunk irodalomból. Molnár Ferenc regényét én is nagyon megkedveltem. Az iskolai anyanyelvi napunkon is ebből a műből adtunk elő egy jellegzetes részletet, melynek minden pillanatát élveztem.
Sok mindent kérdezhettünk a fiatal színésztől, amire szívesen és vidáman válaszolt. Még kulisszatitkokat is elárult a darabból, és anekdotázgatott régi és mai színészekről.
Végül kértünk Miklóstól aláírást, amelyet én gondosan el is tettem otthon.
   Hazafelé végigbeszélgettük az utat, és élményekkel tele tértünk vissza az iskolába. Nagyon élveztük a jó időt és az érdekes kirándulást. Én is kedvet kaptam, hogy a Vígszínházban megnézzük a Pál utcai fiúkat, családommal hamarosan el is látogatunk rá.

Medgyesi Júlia 5.b