E nap keretében az osztállyal elsétáltunk az Újpesti Tűzoltósághoz, ahol az ott dolgozók sok izgalmas programmal vártak minket.
  Először az irányító központot mutatták meg nekünk, ami tele volt különböző karokkal, gombokkal, mikrofonokkal. Elmondták, hogy itt fogadják a bejövő hívásokat, döntenek a vészhelyzet fokozatáról. Ez az állomás szíve-lelke.   Ezt követően két emelettel feljebb egy külön teremben - múzeumi körülmények között - a tűzoltók féltve őrzött kincseit, régi emlékeit mutatták meg számunkra. Láttunk régi sisakokat, korabeli fotókat és valaha használt műszereket. Szintén itt került kiállításra egy kis fatábla, amely több érdekes kérdést is tartalmazott a tűzoltók életével, múltjával kapcsolatosan. Ezeket megpróbáltuk közösen megválaszolni, ami nem ment, ahhoz segítségképpen elolvashattuk a táblácskák alatt elrejtett helyes válaszokat. Egyik érdekes kiállítási tárgy itt az a tűzoltóautórész-makett volt, amely úgy néz ki, mint az igazi eleje, s ebbe beülve azon vetélkedtünk, ki tudja többször bekapcsolni a szirénát. Hát, volt hangzavar!
Ezután következett a program legizgalmasabb része, amelyet már valamennyien vártunk. Lementünk megcsodálni az igazi tűzoltóautókat. Időrendi sorrendben haladva meséltek ezekről a piros négykerekű csodákról. Ami a legizgalmasabb volt, az az, hogy bele is ülhettünk! Ugyan a szirénát nem kapcsolgathattuk kedvünk szerint, de enélkül is éppen elég érdekes volt. Megmutatták nekünk a nemrég üzembe állított legmodernebb autót, elcsodálkoztunk ennek felszereltségén, mint ahogy azon is, hogy a kettő közül Újpesten van az egyik legmagasabbra kiengedhető – kb. 30 méteres – létrás autó.  
Meséltek nekünk a különböző vészhelyzetekről, amikor bizony a tűzoltókra van szükség (pl. árvíz, belvíz, baleseti mentés és tűz esetén). Sok érdekeset hallottunk még, például azt is, hogy hívás esetén nagyon gyorsaknak kell lenniük, mert csak 2 percük van az indulásig. Ehhez segítség, hogy mindenkinek készenlétben áll valahol – öltözőben, garázsban, iroda előtt - a csizmájára húzott nadrág, amelybe szükség esetén egy pillanat alatt csak beleugrik, ha fönt van az emeleten, lecsúszik a földszintre a rúdon, s irány az autó, ahol folytatja a felszerelését.
Csodálkozva hallgattuk, hogy egy felszerelt tűzoltókocsi 16 tonnát nyom. Végignéztük , hogy mi található egy ilyen autóban. Kipróbálhattuk, hogy milyen érzés, ha gázpalackot veszünk a hátunkra. Bármilyen hihetetlen, de könnyebb volt, mint az iskolatáskám.
  A program végeztével visszasétáltunk az iskolába. Igazán érdekes volt bepillantást nyerni a tűzoltók életébe, akik áldozatos és igencsak veszélyes munkájukkal segítik a kerület lakóit. Még ugyanezen a szombat délelőttön követett minket a laktanyalátogatásban a másik két ötödik osztály is.

Medgyesi Júlia 5. b