Elsőként Jakab Béla építészmérnök tartott előadást, melyet prezentációval is kiegészített. Elmondta, hogy mindig is szeretett rajzolni, elhozta egyik rajzát is, mely egy igen szép városképet ábrázolt. Bemutatta a ház épülésének különböző szakaszait, valamint különböző, általa tervezett épületeket, látványterveket. Azt is hangsúlyozta (mint később a többi előadó is), hogy nagyon sok tanulás és kitartás szükséges a sikerhez. Derűsen emlékezett az egyetemi évekre, amelyekre nemcsak a kemény munka volt jellemző, hanem a vidám diákélet is.
Következő előadónk Dr. Gáspárdy Mónika bíró volt, aki szintén felelősségteljes, egész embert kívánó munkát végez. A jogalkotás és joggyakorlás világa, a jogrendszer felépítése, szakkifejezéseinek rendszere sok felnőtt számára is bonyolult. A bírónő törekedett arra, hogy mindenki számára érthető információkat  nyújtson.
Azt mindenki sejthette, hogy munkájukat, viselkedésüket etikai kódex szabályozza, most azonban kezünkbe is vehettünk egy ilyen példányt.
A bírónő előadását Fehérvári Tamás projektmenedzser bemutatkozása követte. Érdekesen, színesen számolt be tanulóéveiről, valamint arról, hogy a pályaválasztás során többféle irányban indult el, nem mindig volt sima az út. Fontosnak tartotta, hogy kis lépésekben, kisebb célokat magunk elé tűzve, de folyamatosan haladjunk előre. Magáról a „projekt” fogalomról azt is elmagyarázta, hogy sokkal összetettebb, komplexebb, mint amit sokan gondolnak róla.
Negyedik előadónk, Dr. Sajtos Erika orvos éppen „műszakból” érkezett, hiszen sebész orvosi hivatása mellett mentős, helikopteres mentőorvos is. Emellett munkája sokrétű, a sürgősségi osztályon is komoly feladatai vannak. Elmesélte, hogy számára minden nap nemcsak folyamatos munkával telik, hanem váratlan eseményekkel is tarkított, hiszen a mentősök feladata erről is szól. Emberéletek vannak a kezükben.
Az utolsó előadást iskolánk egyik volt tanítványa, Dr. Opitz Andrea űrfizikus tartotta, prezentációval kiegészítve. Igaz, hogy a téma sok gyerek és felnőtt számára olyan távoli, mint a csillagos ég, előadónk azonban érdekes beszámolójával ezt a távolságot megszüntette, közel hozta a csillagos eget is. Az űrfizikusok, csillagászok munkájáról mindenki sokkal többet tudott meg.
A gyerekek mindegyik előadást nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták. Ezt bizonyítja az a sok, szépen megfogalmazott kérdés is, amelyet az előadóknak feltettek. A kérdések lényege általában arra vonatkozott, hogy az illető szakember miért választotta éppen azt a pályát, a szülei támogatták-e, ha újra kezdhetné, ismét így döntene-e.
Mindegyik előadó készségesen válaszolt, ennek lényege, hogy ma is így döntenének, mert szeretik a munkájukat, még akkor is, ha az nem „nyolc órás”munka, hanem sokkal több, és teljes embert kívánó hivatás.
A gyerekek véleményéből tudjuk, hogy tetszett nekik ez a program. Néhányan úgy fogalmaztak, hogy – ha nem is választják éppen ezt vagy azt a pályát – sok érdekességet, új dolgot tudtak meg. Több tanuló számára vonzónak tűnt egyik vagy másik foglalkozás. Abban mindenki egyetértett, hogy érdekes volt ez az előadássorozat, és máskor is szívesen részt vennének hasonló programon.
Összegezve: úgy gondolom, hogy a felsoroltakon kívül még egy fontos hozadéka van ennek a rendezvénynek. Az előadók példája azt közvetíti – és remélhetőleg beépül majd a gyerekek tudatába – hogy a siker nem hullik senki ölébe, nagyon sok tanulásra, erőfeszítésre, kitartásra van szükség annak eléréséhez.