A Márton-napi vígasságok több évszázadra tekintenek vissza, nemcsak hazánkban, hanem német nyelvterületen is.
Márton napján (St.Martins Tag) a gyerekek világító lampionokat (St.Martins Laterne) barkácsolnak és este ezekkel vonulnak énekelve az utcákon. Mindig örömmel várják ezt a vidám ünnepet, amely egyben a tél kezdetét is jelenti.
Szent Márton legendája
A történeteket a 8.a és 8.c osztály németesei fordították.
Am Martinstag erinnern wir an den heiligen Martin von Tours. Er wurde Anfang des viertes Jahrhunderts in Pannonien (heute Ungarn), in den damals zum römischen Weltreich gehörenden Sabaria (heute Szombathely)geboren. Während seiner Zeit als römischer Legionär nahm er den christlichen Glauben an. Später wurde er Mönch, und dann Bischof von Tours. Seine Berühmtheit verdankt er folgender Legende:
Márton napkor Szent Mártonra emlékezünk. A 4.század elején született Pannóniában (ma Magyarország), az akkoriban a Római Birodalomhoz tartozó Sabariában (Szombathelyen). Római legionáriusként keresztény hitre tért. Később szerzetes, majd Tours püspöke lett. Ismertsége a következő legendának köszönhető:
Fordította:Gál Zsófia
Es war einer sehr kalten Nacht. Überall lag hoher Schnee. Der römische Soldat Martin ritt auf seinem Pferde an einer vor Kälte zitternden Bettler heran. Der arme Mann saβ im Schnee und hatte keine warme Kleidung. Der Bettler sah zu Martin auf und flehte um Hilfe.Voll von Mitleid teilte Sankt Martin mit seinem Schwert seinen wärmenden Umhang. Die eine Hälfte überlieβ Martin dem armen frierenden Mann und rettete ihn damit vor dem Tod.
Hideg éjszaka volt.
Mindent vastagon borított be a hó. Márton, a római katona egy hidegtől
reszkető koldus előtt lovagolt el. Szerencsétlen ember a hóban ült és nem
volt meleg ruhája.
A koldus felnézett Mártonra és segítségért esedezett. Az együttérző Szent
Márton kardjával kettévágta saját meleg köpönyegét. Az egyik felét odaadta a
szegény fagyoskodó embernek, és ezzel megmentette őt a haláltól.
Fordította: Pintér Bálint
Als Brauch ist heute vor allem das traditionelle Martinsgans.Essen. Es hat seinen Ursprung angeblich in einer Episode aus Martins Leben. Als man ihn zum Bischof von Tours ernennen wollte, versteckte er sich nach einer Legende in einem Gänsestall, weil die hohe Verantwortung ihm Angst mchte. Die Gänse schnatterten so laut, dass Martin gefunden wurde.Als „Strafe werden daher an seinem Gedenktag die Gänse verspeist.
Ma mindebnek előtt a legismertebb népszokás a Márton-napi libator. Ennek eredete is a hagyomány szerint Szent Márton életéhez kapcsolódik. Amikor Tours püspökévé akarták kinevezni, a nagy felelősségtől félve inkább elbújt egy libaólban. De a libák olyan hangosan gágogtak, hogy Mártont megtalálták. Azóta „büntetésből” elfogyasztják a libákat ezen a napon.
Fordította:Dudás Réka
Die Gänse haben Martin verraten, A libák Mártont elárulták,
deshalb werden sie jetzt am Martinstag gebraten ... ezért őket feltálalják.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy a tavaszi kislibák novemberre érik el a vágósúlyt, és ezért kerülnek az asztalra.
Magyarországon az alábbi mondások járják:
Ki Márton napján libát nem eszik,
egész évben éhezik.
Az új bornak Szent Márton a bírája.
(Vagyis ekkor már iható az új bor.)
Márton-napi időjóslások
A liba csontjából jósoltak:
ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél,
ha viszont barna és rövid, akkor sáros.
Az aznapi időből is jósoltak:
„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán,
kemény tél várható.”
Egy kalendáriumi regula szerint:
„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”.